„Magyar, européer értelmiségiként, kutató orvosként élem az életem, szintén orvos feleségemmel.
A világot járva megértettem, hogy őseink az egyik legélhetőbb országot adták nekünk tovább.
Emellett az első olyan szerencsés nemzedékhez tartozom, aki többszáz év után megtapasztalja, milyen nem megszállt országban, szabadon élni.
Az én feladatom már csak az maradt, hogy a sorsom keretei közt hozzátegyem a saját téglámat ehhez az ezredéves építményhez.
Az emberi és tárgyi környezetem az én felelősségem is, magamnak kell legjobb tudásom szerint alakítanom.
Ezen hitvallásom eredménye, hogy azok a terek, ahol a mindennapjaim nagy részét töltöm, a házak és az munkahelyem rendkívül fontosak, nemcsak kényelmi, hanem esztétikai szempontból is.
Azokat a kerteket, az épületeket, és a tereket, ahol élek, egy-egy
önálló, sok részből álló, de mégis egységet képező műalkotásnak tekintem.

A tervezésnél, a lakberendezésnél és gyűjtésnél is olyan művészeket szólítottunk meg, akik bár nem engedtek a saját magas normáikból, mégis mindig találtak számunkra is elfogadható megoldásokat, így közösen tudtunk alkotni.
Én műértő vagyok, nem művész, de fontos, hogy akire rábízom magam, azzal együtt tudjak rezegni.
Ezt a megközelítést alkalmazom a műgyűjtésben is. A művek kiválasztásnál Golovics Lajos művészettörténész, szakértő segítségét veszem igénybe. De a végső szempont, hogy a műveket élvezhessük a közvetlen környezetünk megkoronázásaként.
Én így lettem műgyűjtő.”

Bíró János