Az ART Marketing hőskora
2008-2009 volt, amikor az Artmarketinggel komolyan kezdtem foglalkozni. Vannak ennek előzményei már a nyolcvanas évekből is, de akkor még Magyarországon a marketing fogalom is újdonság volt, nemhogy az ART MARKETING!
Tehát figyeltem hogy csinálják ezt „Nyugaton”! A nyolcvanas évek végén már hírleveleket kaptam a Christie’s aukciósházból Londonból. Ezek szó szerint hírlevelek voltak, mert e-mail még nem létezett és ezek rendes postai levek voltak. Céges papíron egy kb. egy oldalas írás és beragasztva egy szines fotó.
Ezt a megtiszteltetést azzal érdemeltem ki, hogy egy ekkora cég felvett a hírlevél listájára, hogy az első magyar kortárs aukció anyagát én válogattam ki. Két kortárs szakértő ideutazott Londonból és ellenőrzött mindent. Műtermeket jártunk, műveket és művészeket néztünk. Azt azért nem kockáztatták, hogy Londonba beengedjék a magyar anyagot, de Amszterdamba igen. Az ottani aukciósház igazgatója sokat segített azért, hogy egy ilyen jelentős esemény létrejöhessen.
Ez az előadás 2010 januárjában hangozz el.
Megérdemli név szerint, hogy megemlítsük, Harts Nijstad a neve. Azonban az, hogy ő vele kapcsolatba kerülhettünk, az viszont Jávori Jenő érdeme, aki a 80-as évek végén az ARTUNION kereskedelmi igazgatója volt.
Magáról az ARTUNION-ról annyit érdemes tudni, hogy a Művészeti Alap első olyan leányvállalata volt, amely piaci alapon próbált meg működni. Igazgatója Borbély Károly volt.
Ha jól emlékszem 8 részlege volt, a műkereskedelemtől a könyv kiadásig, belsőépítészettől a nyomdáig. Az alapítói gondolat jó volt, de a helyzet, a társadalmi környezet éretlen volt, legalább is a műkereskedelem számára biztosan az volt.
Végig csináltam pár évet az indulástól ebben a cégben, mint kortárs szakértő és a műkereskedelmi iroda vezetője. Rengeteget tanultam, ott láttam bele egy kicsit, hogy a nyugati műkereskedelem struktúráltsága fényévekre van tőlünk.
Ott értettem meg először milyen óriási szerepe van az artmarketingnek a művészek és a galériák márkaépítésében.
Ezután csináltam meg a saját galériáimat, a Meta-R Galériát, és a NA-NE Galériát. Valamint a Belvedere folyóiratot. Rengeteget tanultam a marketingről és együtt fejlődtem az internettel is, ami abban az időben indult Magyarországon.
Közel kilenc évet készültem az ArtMarketing kiadására, mire annyi tudásom lett, hogy azt mertem mondani, hogy érdemes átadni.
Közben elkészült a mükincs befektetési programunk és egy több, mint 45 ezres aukciós adatbázisból dolgozva nagyon izgalmas eredményekre jutottunk, amelyet 2005-ben az ERNST Múzeumban mutattunk be. Ebben Szabolcsi Péter közgazdász segített és még sokan a különböző szakterületekről.
Született belőle több egyetemi szakdolgozat, és egy könyv is, de soha nem került kiadásra.
Túlzottan előre szaladtunk vele, akár csak pár évvel később az ArtMarketinggel.
Akkor még nem volt fogékony ezekre a művészeti piac. Ma ezek a témák már dübörögnek.
De mint tudjuk az úttörők korán halnak.
